Örök rejtély marad, hogy a C-vitamin és a bioflavonoidok története hogyan alakult volna, ha Szent-Györgyi Albert felesége nem kínálja a zöld paprikát férje reggelije mellé oly következetesen.

Szent-Györgyi ugyanis nem szerette a zöldpaprikát, és azokat a példányokat, amelyeket a felesége a reggelije mellé tett, bevitte a kutatóintézetbe, hogy megvizsgálja, vajon tartalmaznak-e valami érdemlegeset a népszerűségen kívül?

Mivel az aszkorbinsavat korábban az állatok mellékveséjéből választották ki, ezért Szent-Györgyi és munkatársai növényi források után kutattak. Szerteágazó kutatásaikból adódott, hogy a paprika aszkorbinsav-tartalmát is bevizsgálják. A kísérletek eredményeképpen Szent-Györgyi meglepődve tapasztalta, hogy az általa oly kevésre értékelt zöldpaprika milyen gazdag aszkorbinsavban, azaz C-vitaminban. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a C-vitamin egyik leggazdagabb forrása a zöldpaprika húsa, amelynek 100 grammja 150 mg C-vitamint tartalmaz. A későbbiekben a paprika karotintartalmát is kimutatták, ami 100 grammra számítva megközelítőleg 0,5 mg.

További vizsgálataik során az is kiderült, hogy a tiszta formában előállított aszkorbinsav kevésbé hatásos a mellette található „kísérőanyagok" nélkül. A kutatások - mint utóbb kiderült - egy flavonoidszármazékra utaltak, amely fokozottan csökkentette a vörösvértestek hajszálereken át történő átjárhatóságát, permeabilitását. Az új anyag erőteljesen fokozta a C-vitamin hatását a vérzékenység gyógyításában. Ezzel együtt megszületett az újabb vitamin, amely a permeabilitás (a véredény áteresztőképessége) első betűjéről kapta a P-vitamin nevet. Azóta büszkélkedhetünk a „magyar vitaminok" elnevezéssel.

Az 1930-as években dr. Bencsáth Aladár kutatóorvos és tanár is tagja volt annak a tudós csoportnak, amely a P-vitamint felfedezte. Visszaemlékezései szerint nagyszerű kutatókollektíva alakult ki Szegeden, és nagyon jó együttműködés fejlődött ki a belklinika és a biokémiai intézet között.

Mik a bioflavonoidok ?

A bioflavonoidok a definíció szerint olyan színes vegyületek csoportjába tartoznak, amelyek megtalálhatók sok gyümölcsben és jó néhány zöldségfélében, valamint lényeges szerepet játszanak a C-vitamin felszívódásában és annak a szervezetben történő feldolgozásában.

Ezek az anyagok valójában nem is vitaminok, csak Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezéséért orvosi Nobel-díjban részesült hazánkfia nevezte el őket annak idején az erek áteresztőképességére (permeabilitására) utalva P-vitaminnak (antipermeabilitás-vitaminnak).

Ő tulajdonképpen a C-vitamin felfedezése során mintegy melléktermékként bukkant rá a bioflavonoidokra. Egyik barátjának fogínyvérzése volt, és ennek gyógyítására tisztítatlan C-vitamint adott neki, amitől a vérzés hamarosan el is múlt. Később a barát ínyvérzése újra visszatért, amire Szent-Györgyi ismét C-vitaminnal próbálkozott, amely akkortájt már tisztított formában is rendelkezésre állt. A C-vitamin e formájától még erőteljesebb hatásra számított, ami azonban meglepetésére nem következett be, ellenkezőleg: a beteg ínye változatlanul tovább vérzett.

Szent-Györgyi ekkor újra megvizsgálta az először használt készítményt, és megállapította, hogy a vérzésgátló hatásért egy szennyeződésnek tartott anyag felelős. Mivel ez a vegyileg akkor még nem azonosított tényező csökkentette a vérerek áteresztőképességét (antipermeabilitás hatás), ezért P-vitaminnak nevezte el.

Vegyileg a bioflavonoidokat a harmincas években azonosították, és mintegy három évtizedig sikeresen alkalmazták is a gyógyszeres terápiában, elsősorban a hajszálerek védelme céljából, mígnem 1968-ban az amerikai gyógyszerellenőrző hatóság, az FDA eltávolította őket a piacról, önkényesen kijelentvén, hogy „ezek az emberben nem hatásosak semmilyen kórkép esetén sem".

Ennek következtében az orvosok nem írtak fel többé bioflavonoidokat, ami persze a nagyközönséget nem akadályozta meg abban, hogy a természetes táplálkozást támogató szaküzletekből továbbra is beszerezzék azokat. A bioflavonoidokat többnyire csak „cseles úton" lehetett forgalmazni olyan kombinált készítményeken keresztül, amelyekben ezek a C-vitaminhoz kötötten voltak jelen.

A kilencvenes évek derekán viszont újra feltámadt az érdeklődés a bioflavonoidok iránt. A gyógyszerkutatás egyik vezető világlapja, a Trends in Pharmacological Sciences akkor ezt írta:

„A természetben előforduló flavonoidoknak hatékony allergiaellenes (antiallergiás), gyulladáscsökkentő és vírusellenes tulajdonságaik vannak. Mivel ezek az anyagok általában a normál étrend részét képezik, felvetődik a kérdés: vajon nem töltenek-e be olyan szerepet, amely módosítja a szervezet természetes biológiai anyagokra adott válaszát?"

Erre a szemléletváltásra azért kerülhetett sor, mert a sommás ítéletek ellenére akadt néhány tudós, aki csak azért sem hagyott fel a flavonoidok tanulmányozásával.

Mik a polifenolok ?

A természet bővelkedik polifenolokban. Ezek képezik a gyümölcsök, a bogyók és a bor festékanyagainak (pigmentjeinek) alapját - a mélyvöröstől a kékig -, illetve a narancshéj belső, szivacsszerű rétegének fehér színét. A sárga gyümölcsök és zöldségek színe azonban - néhány kivételtől eltekintve, mint például a xanthonok stb. - főként a karotinoidoknak köszönhető.

A bioflavonoidok mindenütt fellelhető, nem mérgező, növényi eredetű vegyületek. Az őszi erdő csodálatos színei is főként a bioflavonoidoktól erednek, melyek csak akkor válnak láthatóvá, amikor a zöld festék - a klorofill - szintézise megszűnik.

A szakértők szerint a bioflavonoidok általános jelenléte (ubiquitáris jellege) a növényvilágban szerepük kivételes jelentőségét bizonyítja. A bioflavonoidok igen sokoldalú szerepet töltenek be a növényvilágban. Először is színt kölcsönöznek a virágoknak és a gyümölcsöknek, ami kétségkívül nagyon fontos a porzás (szaporodás) szempontjából. Bebizonyosodott, hogy a megfelelő színek megfelelő rovarokat vonzanak a megfelelő szirmokra. A biofalvonoidok ezenfelül képesek megvédeni a növényeket a környezeti stresszhatásokkal - az ibolyántúli sugárzással és az ózonnal - szemben. A polifenolok és bioflavonoidok e védő szerepe valószínűleg antioxidatív szerepüknek tulajdonítható. Ezenfelül számos bioflavonoid rendelkezik antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal. Felfedezték, hogy a bioflavonoidok szabályozzák az auxinnak, azon növényi hormonnak a szállítását, amely a növények fejlődését és növekedését irányítja. Ebben a tekintetben a kvercetin hatása a legerőteljesebb.

A citrusfélékből származó flavonoidok (rutin, heszperidin és kvercetin)A citrusféleségek lágy, fehér burkában található bioflavonoidok segítenek megőrizni (konzerválni) a C-vitamint az oxidálódástól és annak biológiai/biokémiai hatásaitól. Kimutatták, hogy ezek csökkentik a magas vérnyomást, és ami külön kiemelendő: enyhítik a különféle allergiákat. Mindazonáltal ezen vegyületcsoport tagjai eddig csupán mellékszereplők voltak a biokémiai színpadon. A természetben leginkább a C-vitamin környezetében találhatók meg azok a bioflavonoidok, melyek közül a legismertebbek: a rutin, a heszperidin és a kvercetin. Manapság viszont a korábban P-vitaminnak nevezett citrusfélékből eredő komplexum egyik tagjának, a kvercetinnek felismerésével és rakétaszerű felemelkedésével a bioflavonoidok szupersztárokká váltak.  

A különféle narancsok (Lat. Citrus aurontium L. var. dulcis; Citrus sininsis Gall.), a citrom (lat. Citrus Limonum Risso; Citrus medica var Limonum L.), a mandarin (lat. Citrus reticulata) és a grapefruit (lat. Citrus paradisi) a fehér színű bioflavonoidok gazdag forrása. A citrusfélék héjának taplószerű lágy belseje fehér színű, szagtalan és íztelen. Amikor meghámozzuk a gyümölcsöt, ezt a belső szivacsos réteget rendszeresen eldobjuk. A polifenolok íze lehet keserű, fanyar, olykor édeskés. Összehúzó, baktérium- és vírusölő tulajdonságokkal rendelkeznek, és számos más kórokozóra (mikrobára) is pusztító hatással vannak. A polifenolok hozzájárulnak a kávé, a tea, a bor, a banán és a vanília ízéhez éppúgy, mint a fekete bors és a csípős paprika (Cayenne-bors) ízéhez. A polifenolokat állatbőrök cserzésére, élelmiszerek antioxidációs védelmére használják, oxidációjuk miatt a felvágott gyümölcs színe egy idő után rozsdabarnára változik.  

A növényekben újból felfedezett, természetes „gyógyhatású" hatóanyagok

A tudósok a teljesen átlagos táplálékokban újabb és újabb anyagokat fedeznek fel, mint például az ellágsav, a glicirrhizin, a katechinek, a resveratrol és számos más vegyület (angol elnevezésük: the ellagic acid, catechin, glycyrrhizin, resveratrol). Ezek az anyagok sem energiát nem adnak, sem az emésztésben nem játszanak szerepet. Viszont védőhatást fejtenek ki többek között a rákkal, a reumával, a magas vérnyomással és a szívinfarktussal szemben, hogy csak néhányat említsünk tulajdonságaik közül.

Melyek azok a táplálékok, fűszer-, illetve gyógynövények, amelyek mai ismereteink szerint valóban hozzájárulnak egészségünk megóvásához? Több olyan gyümölcs, zöldségféle, élvezeti, fűszer- és gyógynövény van, amely különbözik a többitől, mert nemcsak vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaznak, hanem ún. polifenolokat, valamint bioflavonoidokat (növényi színezőanyagokat) is, melyek a legújabb tudományos ismeretek szerint az összes természetes „gyógyszer" közül a legerősebbek. Lehetőség szerint minél többet kell fogyasztani belőlük. Ezek mindegyike egy újabb „garanciaszelet" egészségünk megőrzésére.

Szinte minden növény tartalmaz valamilyen cseranyagot. Ezek kémiailag nem egységes, nitrogénmentes vegyületek. Két fő vegyületcsoportjuk ismert:

• A vízoldékony csoportba tartoznak a fenolkarbonsav cukorral képzett észterei: a tanninok és cukor nélküli formájuk, a depszidek: a klorogénsav (chlorogenic acid), a kínasav (chinoic acid) és a kávésav (caffeic acid).
• A másik csoport vízben rosszul oldódik, ezek kondenzált, gyűrűs vegyületek, ide tartoznak a katechinek. Ezek íze fanyar.

Élettani hatásuk:

  - A növényeket óvják a korhadástól, az emberiség állati bőrük cserzésére már ősidők óta használja ezeket az anyagokat.-

 - Nyálkahártya-összehúzó adsztringens hatásúak: a nyálkahártyák felületén a fehérjemolekulákat kicsapják, koagulációs hártyát képeznek.

 - A gyulladt felületeken kialakított védőhártyával és a mirigyjáratok lezárásával csökkentik a váladékok elválasztását.   

 -Mérsékelik a gyulladásos tüneteket, a vérbőséget és a fájdalmat. A védőréteg védi a sérült nyálkahártyát a külső károsító tényezőktől, gyomorsavtól, egyéb nyálkahártya-izgató anyagoktól, így alatta a sejtregeneráció megindulhat.

 - Kisebb nyálkahártya-vérzéseket (angolul: mucous-membrane bleedings) is megszüntetnek.

 - A cserzőanyagok hatására megváltozott bőr és nyálkahártya felszíne kedvezőtlen a baktériumok számára. A baktériumok falát károsítják, szaporodásukat gátolják, antibakteriális hatásúak.

Az ellágsav, a hidrolizálható cserzőanyagok csoportjába sorolható polifenolszármazék nagyon felkeltette a rákkutatók figyelmét, jó hatást várnak tőle a rák elleni küzdelemben. Az ellágsav bőséges forrása az eper, a szőlő, a cseresznye, a gránátalma és a mangó.

Az ellágsavnak nincs hivatalosan megállapított megengedett, javasolt adagja. Tulajdonképpen nincs is elegendő adat vagy tapasztalat arra vonatkozóan, hogy mennyit is kellene belőle szedni. Táplálkozási szakértők általában azt szokták ajánlani az embereknek, hogy naponta egyenek meg egy jó adagot (fél csészényit) a fenti gyümölcsök valamelyikéből.

Az ellágsav antioxidáns hatású, ennek révén meggátolja a szabad gyökök romboló hatását. Az állatkísérletek eredményei szerint az ellágsav kölcsönhatásba lép mind a szintetikusan előállított, mind a természetesen előforduló rákkeltő anyagokkal is, azok hatását közömbösíti, és ezáltal megakadályozza, hogy az egészséges sejtek rákosan elfajuljanak. Vagyis megfékezi a szervezetben azokat az enzimeket, melyek a rákos sejtek elszaporodásában aktívan részt vesznek. Az ellágsavnak az a képessége, hogy a rákkeltő anyagokkal kölcsönhatásba tud lépni, nagyon sokat ígér.

A következő CaliVita termékek tartalmaznak zöldteakivonatot s benne ellágsavat:

Mega Protect 4Life>>>

Slim Formula>>>

Smokerade>>> 

Vital AB>>>

A közkedvelt Noni és a ZenThonic bogyós gyümölcskivonatai szintén tartalmaznak ellágsavat.

Bővebben a Noni-ról >>>

Bővebben a ZenThonic-ról >>>

Polifenolok és bioflavonoidok a fűszer- és gyógynövényekben

A fűszernövények kiváló tartósító hatását polifenolos vegyületeik antioxidáns, baktericid és fungicid tulajdonságainak köszönhetjük.

Az utóbbi évek kutatásai megállapították, hogy a flavonoidok, a fenolsavak és a galluszsav hatásosabbnak bizonyult húsok (fagyasztva) tárolása során, mint az aszkorbinsav. Leghatásosabb az ellágsav, a galluszsav, a miricetin és a kvercetin volt.

Kísérletekkel igazolták, hogy számos, az ókorban is használt fűszernövény kiváló lipidperoxidáció-gátló. Ilyen fűszer a szegfűszeg, a fahéj, a kömény, a feketebors, a görögszéna, de kitűnő hatású húsok tárolására a zsálya, a rozmaring, a majoránna és a szurokfű is. Érdekes, hogy erre a célra a vöröshagyma jobb a fokhagymánál. Néhány fontos fűszernövény, amely szintén bevonult a népek történelmébe: az ánizs, a babér, a bazsalikom, a gyömbér, a kakukkfű, a koriander, a menta, a sáfrány, a tárkony, a tárnics és a zellermag.

A flavonoidok a vitaminokkal szinergikusan hatnak. Immunstimuláns és antikarcinogén hatásuk bizonyított. Az élelmiszerekben leggyakrabban előforduló flavonoidglükozidok: a kvercetin, a rutin, a heszperidin és a robinin. E vegyületek a belekben lévő baktériumflóra hatására hidrolizálnak, és biológiailag aktív aglikonokká válnak.

Számos tudományos vizsgálat igazolja, hogy a táplálkozási antioxidánsok együttes alkalmazása kedvezőbb hatást eredményez, mintha külön-külön történne ezen anyagok bevitele. A karotinoidok, a koenzim-Q és a flavonoidok között szinergikus hatást írtak le. A C-vitamint a flavonoidok regenerálják, de ismert a flavonoidok és az E-vitamin immunrendszerre kifejtett szinergikus hatása is.

Kattintson ide, és tudjon meg többet a CoQ10 jótékony hatásairól >>>

Kattintson ide, és tudjon meg többet az E - vitamin jelentőségéről >>>

Flavonoid tartalmú gyógynövények

Kémiai jellemzők:

A növényvilágban elterjedt vegyületek, 2000 képviselőjük ismert. A virágszirmok, termések, őszi levelek sárga színét adó, illetve a színtelen, a kék és a lila színű növényi festékanyagok tartoznak ide. Legismertebb képviselői: a flavon, a kvercetin, a rutin, a luteolin és az antocianidin. A növényekben általában glikozidos formában találhatók.

Élettani hatás:

Rutin: érvédő hatású, csökkenti a hajszálerek folyadékáteresztő képességét, törékenységét, így a helyi vizenyők (ödémák) kialakulását, a hajszáleres vérzéseket (eng. capillary bleedings) is csökkenti. Magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség érszövődményeinek (vascular complications) megelőzésére használható.

• vérnyomáscsökkentő, szívkoszorúér-tágító, a szívizom kontrakciós képességét (eng. myocardial contractility), a szívpumpa funkcióját (pumping action of heart muscle) javítja;
• gátolja a vérrögképződést (eng. thrombus formation);
• koleszterinszint-csökkentő;
• vizelethajtó (eng. Diuretic);
• baktérium-, gomba- és vírusölő hatású;
• májvédő, epehajtó (eng. choleretic), bélgörcsoldó;
• gyulladáscsökkentő;

Szívre kifejtett hatásukat tekintve hasonlóak a digitalis glikozidokhoz, de mérgező hatásuk csekély, tartósan adhatóak. Szívhatásuk mellett kiemelkedő az érrendszeri hatásuk is, geriátriában kiterjedten alkalmazzák.

FLAVONOID TARTALMÚ GYÓGYNÖVÉNYEK

• árnika (virág)
• bodza (virág)
• boróka (bogyó)
• galagonya (virágos hajtás)
• hársfa (virág)
• kamilla (virág)
• kecskeruta (fű)
• körömvirág
• kukorica (bajusz)
• máriatövis (termés)
• napraforgó (virág)
• nyírfa (levél)
• szemvidítófű
• tarackbúza (gyöktörzs)
• tövises iglice (gyökér)

A rutin a Vital 0 , Vital  B és a Vital AB vércsoport-specifikus termékek, valamint a Super Mega 50 alkotó eleme.

Heszperidint a Vital 0, Vital  B ésa Vital AB vércsoport-specifikus termékek, a Super Mega 50 , valamint a Senior Formula termékek tartalmaznak.

A Vital 0 , Vital B és a Vital AB vércsoport-specifikus termékek tartalmaznak kvercetint is.

Prof. Szedlák-Vadócz Valéria M.D. PhD

Ez nagy izgalom mind a gyerekeknek, mind a szülőknek. Rendszeresen és korán kell kelni, és egész nap az iskolában helyt állni, ami persze a gyermeknek sokszor erőt próbáló feladat. És ez különösen érvényes az óvodából kikerülő kis elsősökre. Az ö szervezetünk még nem elég erős az egész napos koncentrációhoz.

A szülő feladata az, hogy ezen a kezdeti időszakon átsegítse gyermekét.

Az iskolában az első hónapokban az egyik legfontosabb feladat a beilleszkedés, a rend és az osztálytársak megismerése, emellett a legtöbb iskolában, már az első héten ismerkednek a gyerekek a könyvekkel, íróeszközökkel.

A gyermekeknek rövid megszakításokkal rendszerint négy tanórán keresztül kell figyelniük és fegyelmezetten viselkedniük, be kell fogadniuk a számtalan új információt. Bár a tanító néni igyekszik játékosan átadni a tudnivalókat, de azért ez a váltás még is nagy próbatétel a kicsiknek.

Már az első napokban a szülök azt tapasztalják, hogy gyermekük fáradt, sápadtabb, esténként hamarább alszik le, rossz esetben sírva, idegesen indul az iskolába.

Ez persze természetes, hiszen a sok új élmény és információ kifárasztja a gyermekeket, és ez fokozottan érvényes a gyenge fizikumú, egyébként az óvodában is gyakran betegeskedőkre. Nagyon fontos tehát, hogy a szülők figyeljenek oda a testi kondícióra, a megfelelő mennyiségű pihenésre mind kisebb, mind nagyobb gyermekeiknél.

Gondoskodjanak a tápanyagokban, vitaminokban gazdag táplálkozásról. Soha ne engedjék el az iskolába üres gyomorral a gyermeküket!  Mindent meg kell tenni, hogy reggel egyenek pár falatot, mivel az iskolában általában csak 10 óra örül kapnak először ennivalót, ami bizony nagyon késő. Az éhség miatt romlik gyermekünk figyelme és közérzete, az órán nem tud koncentrálni, esetleg ennek következtében kap rossz értékelést, ami csak az amúgy is stresszes időszak nehézségeit növeli.

Reggelire tehát adjon gyermekének kakaót, tejet, egy kis sajtot, vagy müzlit ami szénhidrátban és vitaminokban is gazdag. Csomagoljunk már előre felszelelt, megmosott gyümölcsöt, répát, egyéb más zöldséget, aszalt gyümölcsöket, esetleg diót, mandulát, müzlis szeletet amiből a gyermek könnyen tud csemegézni szünetekben és tápláló is.

Természetesen ne feledkezzünk meg a rendszeres testmozgásról sem. A testmozgás nem kizárólag akkor fontos, ha élsportolói célok lebegnek a gyermek vagy a szülő szeme előtt. Az optimális mozgásmennyiség és a fizikai terhelés feltétlenül szükséges a mozgatórendszer - csont, ízület, izom, és inak-, a keringési- és légzőrendszer fejlődőséhez. Elengedhetetlen az anyagcsere-szabályozáshoz, és főképpen a szellemi felfrissüléshez is.

Naponta próbáljanak meg 1-2 órát a szabadban tölteni. Ha másképpen nem megy szálljanak le pár megállóval előbb a közlekedési eszközökről vagy beszeljenek meg az otthontól kicsit távolabbi találkozót, és sétáljanak hazáig. Ez jó alkalom lehet arra is, hogy az iskolában - napközben történteket megbeszéljék gyermekükkel. Higgyék el hálásak lesznek ezekért az együtt töltött  percekért.

Hétvégén azonban feltétlenül iktassanak be hosszabb lélegzetű szabadtéri programot, kiránduljanak, kerékpározzanak stb.

Helyezzenek nagyobb hangsúlyt gyermekük egészségére! A hiányos, nem megfelelő vitaminbevitel, a mozgásszegény életmód számos betegséghez vezethet.

Gyermekeinknek legalább annyira, sőt még inkább szükségük van vitaminokra, mint nekünk, felnőtteknek. Ma már szerencsére hozzáférhetők olyan komplex multivitamin- és ásványianyag-készítmények is, amelyeket kizárólag a természetben található anyagokból állítanak elő ezzel pótolva az esetlegesen nem megfelelő, mennyiségi és minőségű táplálkozást ami közétkeztetésünket jellemzi. A megfelelő vitaminpótlás mennyisége és minősége természetesen minden életkorban különböző.

Ismerje meg Ön is a speciálisan gyermekek részére előállított, kiváló minőségű multivitamin készítményt >>>

Valamint a gyermekeknek előállított, kellemes ízű  C - vitamin rágótablettát >>>

Ahogy nőnek gyermekeink úgy változik a szervezetük számára szükséges vitaminok mennyisége és szükségessége is. Ennek értelmében a legkisebbeknek olyan gyermek vitamin ajánlott amely csontjaik megfelelő fejlődéshez, immunrendszerük erősítéséhez elengedhetetlen.

A nagyobb diákoknál már a napi terhelés is megnő, így a vitaminbevitelnek is ezzel arányosan növekednie kell. Sajnos egy nem olyan rég, a felső tagozatos és középiskolás diákok között, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által készült felmérés adatai szerint igen szomorú képet kapunk. A 14-18 éves korosztály csaknem fele szenved mozgásszervi elváltozásokban.

A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, különféle kémiai összetételű, biológiailag aktív szerves vegyületek, melyek legjelentősebb részét a szervezet maga nem képes előállítani, így azokat a táplálékkal kell bevinni.

A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:

-          zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),
-          vízben oldódó vitaminok.

A szervezet számára mind a zsíroldékony, mind a vízoldékony vitaminok szükségesek,
együttesen erősítik a szervezet védekező mechanizmusát. Vitaminhiányos táplálkozás esetén kóros tünetek jelentkezhetnek: enyhébb esetben vitaminszegénység (hipovitaminózis), súlyosabb esetben vitaminhiány léphet fel.

A C-vitamin hiányakor kialakuló betegséget, a skorbutot már a XVI. század elején leírták, így az egyik legrégebben ismert hiánybetegségnek tekinthető. Nagy pusztításokat végzett háborúk és éhínségek idején, illetve a hajósnépeknél. Már a viking hajósok is ismerték, akik a tünetek alapján skyrbjur-nak nevezték. Mivel az észak-tengerparti szász népek ezt nem tudták kimondani, scharbock-nak nevezték, majd ez a név később latinosításon esett át, ebből származtatják a scorbutus szót.

Az 1700-as évek közepén, amikor még semmit sem tudtak a vitaminokról, egy hajóorvos (J. Lind) jött rá arra, hogy a fogínyvérzéssel, a fogak kihullásával és rossz sebgyógyulással járó skorbut nem támadja meg azokat, akik citrusféléket is fogyasztanak. Mindezek ellenére a skorbutra sokáig fertőző betegségként tekintettek. Csak 1912-ben tengerimalacokon végzett kísérletek során sikerült igazolni, hogy a skorbut valójában hiánybetegség. Miután tisztázódott, hogy a citrusfélékben, zöld növényekben található leginkább, Dummond javaslata alapján nevezték C-vitaminnak (akkortájt a B betű már „foglalt" volt).

Szent-Györgyi Albert az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot talált a mellékvesében, melyet az összetétele (C6H8O6) meghatározása után, és hexuronsavnak nevezett el (1928).
Észrevette, hogy ez az anyag a mellékvesekéreg  mellett a citrusfélékben is előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Érdekes körülmények között jött rá arra, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból. A legenda szerint nem szerette a paprikát, és amikor egyik este a felesége a vacsora mellé egy darab paprikát is odatett, rutinos és higgadt férjként, veszekedés, vitatkozás helyett egy óvatlan pillanatban a köpenye zsebébe dugta. Elfogyasztotta a vacsoráját, majd lement a laboratóriumába, és sok más zöldség és gyümölcs után, amiket addig sikertelenül kipróbált, veszíteni valója nem lévén, elővette a vacsoráról kimenekített zöldséget, és munkához látott. Állítólag aznap éjjel a kezében volt a megoldás. Tudta, hogy megtalálta a C-vitamin aranybányáját. A korábbi apró, jelentéktelen mennyiségek után egyszeriben több kilónyit tudott előállítani. A szegedi paradicsompaprika 10 liter présnedvéből 6,5 gramm hexuronsavat tudtak kivonni.

Szent-Györgyi Albert emlékezése szerint: „Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. Ezt szétosztottam az egész világon, és onnan tudtuk meg, hogy mi a C-vitamin pontos kémiai szerkezete. Ennek a következménye, hogy ma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek az alapvető forrását."

Napjainkban az aszkorbinsavat többnyire nem a C-vitamin-hiány megelőzésére használják, sokkal inkább antioxidáns, sejtvédő hatása miatt.

Az aszkorbinsav az egyik legfontosabb vitamin, számos reakció elősegítője. Antioxidáns hatása fokozza a sejtek regenerációját, közömbösítve a szabad gyököket, elengedhetetlen a kötőszövet fontos alkotójának, a kollagénnek a képződéséhez, fontos szerepe van a sejtlégzésben, növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok szintjét a vérben, és így a szervezet sokkal aktívabban leküzdheti a fertőzéseket, betegségeket. Erősíti az izomszövetet, a hajszálerek falait, segíti a sebek gyógyulását, a kalcium, a vas felszívódását, nélkülözhetetlen a fogak, a fogíny és a csontok egészsége szempontjából. Sokféle enzimet aktivál, részt vesz a mellékvesekéreg-hormonok szintézisében, védelmet nyújthat a stressz ellen, stb.

Optikailag aktív vegyület, jobbra forgat. Sokszor hallható, hogy a szintetikusan előállított, illetve a természetes aszkorbinsav szervezetre gyakorolt hatásában nincs különbség. Ez azonban nem teljesen igaz: a C-vitamin két izomerje (azonos atomszámú, de eltérő kapcsolódási sorrendű molekulák), az L- és D-aszkrobinsav közül az előbbi a bioaktív forma, vagyis csak ez rendelkezik teljes vitaminhatással. Míg a természetes forrásokban kizárólag ez található meg, a szintetikus úton előállított vegyületek D-aszkorbinsavat is tartalmaznak.

Az L-aszkorbinsav megtalálható mind a növényi, mind az állati szervezetben. Egyes növények aszkorbinsav-tartalma különösen nagy. A csipkebogyó például körülbelül 400, a fenyőtű 200, a petrezselyemlevél 185, a paradicsompaprika 180, a zöldpaprika 125, a káposzta 87 mg aszkorbinsavat tartalmaz 100 g-onként.

Mivel vízoldékony vitaminként a felesleges aszkorbinsav 4-6 óra alatt kiürül a vizelettel, ésszerűbbnek tűnik a napi többszöri, kisebb dózisokban való pótlás, vagy folyamatosan felszívódó, lassan széteső tabbletták alkalmazása, melyek gyártása során az aszkorbinsav természetes formáját használták fel.

Dr. Kohán József