Depresszió a szakember szemszögéből

Kindler Réka pszichológus és táplálkozási specialistával beszélgettünk.

Kindler Réka depresszió- és stresszkezeléssel, súlyos táplálkozási zavarok kezelésével és megelőzésével foglalkozik, a Kindler Medical vezető pszichológusaként. Munkája során a preventív alkalmazásokra törekszik és szívügyének tekinti a hozzá forduló betegek megfelelő tájékoztatását és gyógyulásuk elősegítését. Ennek kapcsán kértük fel egy interjúra, melyben, a napjainkban már világméreteket öltött depresszióról, ennek megelőzéséről, felismeréséről és a család meghatározó szerepéről társalogtunk. Mennyire tekintik ezt az emberek betegségnek? Beszélgetésünkből kiderül...

Mindenkivel előfordult már, hogy reménytelennek látta életét, kilátástalannak, amikor minden összedőlni látszott körülötte és kicsúszott az irányítás a kezei közül. Ez pillanatnyi állapot, de semmiképpen sem szőnyeg alá söprendő probléma. Mikor beszélünk azonban a köznyelvben ismert depresszióról? Mennyire tekinti ezt betegségnek a társadalom?

A depresszió a legelterjedtebb emocionális hangulatbetegségek egyike. Az életünkben bekövetkezett stresszekre adott normális reakció. Azonban az emberek többsége még mindig divathóbortnak, egyfajta „úri murinak" tartja, sajnos nem vesznek róla különösebben tudomást. Túl későn ismerik fel a valódi problémát, amikor már valóban nagy a baj. Kevesen gondolják azt, hogy a depresszió, több mint egy átmeneti rossz hangulat, és szakszerű kezelés hiányában nehezen küzdhető le.

Milyen ismert tünetei vannak, mi válthatja ki és, egyáltalában hogyan vehető észre?

Ma már több okot is ismerünk, 4 ismert tünetfajta létezik, melyeknek nem feltétlenül kell párhuzamosan jelentkeznie ahhoz, hogy magát a depressziót diagnosztizálhassuk. Az egyik ilyen tünet az érzelmi, emocionális megnyilvánulásban fedezhető fel. A személy reménytelennek lát mindent, szomorúság gyötri, sokat sír, sőt akár öngyilkossági gondolatai is lehetnek. Hangulati zavarokkal küzd és elveszíti általános érdeklődését. A kognitív tünetek nagyrészt negatív gondolatokból állnak, alacsony önértékeléssel párosul, amikor is önmagunkat vádoljuk kudarcainkért. A motiváció is mélypontra zuhan, a depressziós egyén nehezen kezdeményez bármit, elveszíti érdeklődését a körülötte zajló dolgok és események iránt. Testi tünetek az étvágytalanság és alvászavar, állandó fáradtság és energiahiány. Sokminden kiválthatja, attól függően, hogy hajlamunk van rá vagy pedig örökletes betegségről beszélünk. Okozhatja még nagyobb érzelmi trauma is.

Érzelmi traumának kell történnie ahhoz, hogy valaki depressziós legyen?

Nem feltétlenül, de többnyire, az esetek többségében érzelmi okok váltják ki. Egy válás, családban bekövetkezett haláleset, nagyobb stressz okozhatnak olyan érzelmi árhullámot, ami idáig vezethet. Sajnos bárki és bármikor lehet depressziós. Általában minden embernek élete során van legalább egy depressziós időszaka. Ez egyénenként változó, és hosszabb-rövidebb lefolyású. Meg kell tudnunk azonban különböztetni a hangulatzavart a depressziótól.

Vannak típusai a depressziónak?

Természetesen. A leggyakoribb, az úgynevezett téli depresszió. A nap az éltető erő, mint mondják, kevés a napsütéses órák száma, és a depresszió könnyedén bekúszik oda, ahol sötét van és rossz a hangulat, mélabú uralkodik. Azonban ha tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk rá, tegyünk ellene. Ha ezek az időszakok megviselnek bennünket, fel tudunk rá készülni! Kreatív és aktív tevékenységgel kell fenntartanunk motivációnkat, olyan dolgokat végezzünk, ami megmozgatja agytekervényeinket. Mozduljunk ki otthonról és csináljunk társas programokat. Semmiféleképpen nem szabad elfelejtenünk, hogy akaraterő mindenképpen szükséges, a nélkül nem megy.

Szeretnék többet tudni a téli depresszióról >>>

A másik ismert vállfaja a szülés utáni depresszió. Ez azonban még mindig tabutéma, létezése azonban vitathatatlan. Szülés után érzelmi hullámok jellemzik a kismamákat, mindezekért általában a hormonokat okolják. A frissen szült mamák közül minden 8-at érinti a gyermekágyi depresszió tünetei, melyek általában később jelentkeznek, de a kialakulás végbemehet észrevétlenül is. Itt is fontos megjegyezni a család támogató szerepét, hogy ne vezessen a későbbiekben visszafordíthatatlan tragédiává egy-egy kritikusabb eset.

Előfordult már munkád során ilyen kiemelkedőnek tűnő eset?

Igen, és sikerélményként éltem meg. Szülés utáni depresszió tüneteivel került hozzám egy kismama, aki már súlyos állapotban volt. A depresszióterápia közel 1 évig tartott. Az ő esetében is használtuk a terápia kiegészítő kezeléseként a Rhodiolin nevű készítményt, melyet bátran ajánlottam neki. Ugyanis nem okoz függőséget, nem tartalmaz méreganyagot és nem rontja a tej ízét, így tovább szoptathatott a kismama. Súlyos eset volt, de a hölgy is nagyon akarta, ő is kellett hozzá, hogy sikeres legyen a gyógyulás.

Szeretnék én is többet tudni a Rhodiolin Roseáról >>>

Gyerekkorban mennyire figyelhető meg maga a depressziós jelenség?

Sajnálatos módon ma már tele van ilyen hírekkel a média. A gyermekek állandó megfelelési kényszer alatt vannak mind otthon, mind pedig az iskolában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire kiemelkedő szerepe van a családnak, a gondoskodásnak és odafigyelésnek. A gyermekek önmagukat hibáztatják a környezetükben bekövetkezett rossz dolgokért, ezért fokozottan oda kell rájuk figyelnünk. Nem szabad elsiklani fölötte, és meg kell hallgatnunk problémáikat, még ha adott pillanatban nem is tűnik számunkra jelentősnek. Hiszen ha azt szokták meg, hogy senki nem figyel rájuk, már a későbbiekben sem beszélnek majd gondjaikról.

Miben rejlik szerinted a megoldás a fenti problémákra?

Okokat mindig lehet találni, ez mindig a könnyebb út. Azonban át kell értékelnünk magunkat és cselekvőképességre van szükség. Soha nem könnyű változtatni, de akaraterőre van szükség, hiszen mi vagyunk, akik képesek vagyunk váltani. El kell indulni az úton, és nem szabad, hogy visszafelé tekintsünk, talán ez a legfontosabb. „Az vagy, amit gondolsz magadról, Te teremted a saját magad valóságát"!

Köszönöm a beszélgetést.

Kovács Tímea

Forrás : CaliNews

Kapcsolódó termékek: